"In memoriam Vigh Sándor"

Püspökladány Város Díszpolgára Posztomusz Ifj. Vigh Sándor (2010)

,,Ifj. Vigh Sándor 1969. október 30-án született Debrecenben, munkás szülők gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait, a Zója Általános Iskolában végezte, majd Debrecenben tanult tovább. Gázvezeték- és készülékszerelő végzettsége mellett mestervizsgát is tett. Kezdetben mint alkalmazott, később pedig mint egyéni vállalkozó tevékenykedett. 1996-ban ismerkedett meg a népzenével mélyebben. A népi hangszerrel, a citerával is. Megvásárolva első hangszerét, autodidakta módon sajátította el a citerázás fortélyait. A művészetbe vetett hite erősítette, hogy a néphagyomány népszerűsítésében maradandót alkosson. Óvodákban, iskolákban hangszerbemutatót tartott, ismeretlen dalszövegeket kutatott, közben citeragyűjteményét több száz darabosra növelte. 1998-tól különböző versenyeken vett részt, ahol rangos díjakban részesült. Öt országos aranyminősítést, két Aranypáva Díjat, és két alkalommal Vass Lajos – nagydíjat kapott, a 2004. január 10-én hetedmagával megalapított Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör tagjaival együtt. Egyesületi elnökként a betyárdal verseny és bordalfesztivál megrendezését is kezdeményezte, mely azóta évente több száz fellépővel öregbíti városunk hírnevét. Művészeti vezetője volt a bárándi Nyitnikék Citera Együttesnek ahol általános és középiskolás gyerekekkel foglalkozott. Teljes életet élt. Szerette családját három gyermekét az őt körülvevő embereket. Mindig vidám, mosolygós arca ma is előttem áll, ahogy sietős léptekkel szervezte programjait. Mindig szaladt, mintha tudta volna, hogy élete fonala rövidre szabott. Csak 40 évet élt. Még annyi mindent szeretett volna tenni. Hitte, hogy meggyógyul bízott a felépülésben, abban hogy a hagyományápolás embert próbáló munkáját továbbfolytathatja. 2009. december 15-én azonban a rövid de annál értékesebb életút befejeződött. Példaértékű munkájával, az emberek iránti tiszteletével, szeretetével, együttérzésével kiérdemelte a díszpolgári címet. És ne felejtsük: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl. Hanem lezárva, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad, és nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik. Melyhez tekint fel az utód erénye, óhajt, remél, hisz és imádkozik.”

(Püspökladányi Hírek 2010.11. 02.)

Posztomusz Örökségünkért díj

Ezt az elismerést a XVI. Sárrétmenti Népzene, Néptánc és Mesemondó Fesztiválon Nádasné Szabolcsi Ildikó, a Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület elnöke 2010. május 22-én adta át Ifj. Vigh Sándor feleségének, Vighné Szabó Ildikónak.

A díjazott méltatása:
,,Ebben az évben egy olyan személynek szántuk ezt a számunkra és minden bizonnyal az itt jelenlévők közül sokak számára is értékes elismerést, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Ez a kiváló ember rövid élete során nagyon sokat tett a sárréti néphagyományok felélesztéséért és életben tartásáért. Ahol elővette a levélsípját, vagy megpendítette a citeráját, egy pillanatra megállt az idő és éreztük, hogy ott, akkor nagy dolgok történnek. Fanatikus tanulni akarás jellemezte: pár év alatt a citera nagymestere lett. Együttesét lelkesedésével, kiváló pedagógiai érzékével és alapos tudásával a legmagasabb minőségre tudta juttatni. Energiájával még arra is tartalékolt, hogy a bárándi Nyitnikék gyermek citera együttest is bevezesse ebbe a varázslatos és mindig új értékeket feltáró világba. Ö valóban nyomot hagyott maga után és ezt a nyomot az itt maradottak tovább ápolják.”